A növények is emberek? Sok hasonló tulajdonságunk van...

Kertilégy blog. Miért kertilégy? Mert legyen mindenki újra „kerti ember”, légy kerti! Kerti légy!- és a légy mint állat, bár nem mindig szimpatikus, mindenhol ott van, mindent lát, és észrevesz…

A növények kommunikációját és intelligenciáját, évszázadok óta kutatják, ám a közvélekedésben a növényeket nem intelligens lényként tartjuk számon. Pedig sok mindent tudnak, amit mi nem, csak kicsit más módszerekkel dolgoznak…

Függő viszony

Az intelligencia problémamegoldó képességet jelent. Problémákat megoldani nem csak nekünk, embereknek, hanem az állatoknak, sőt a növényeknek is kell, akár mindennapi táplálkozásuk, vagy vízhez jutásuk során. Olyankor is, amikor a fényért versenyeznek más egyedekkel… A növényi intelligencia tagadásának egyik oka lehet, hogy kellemetlen beismerni azt, ami tény: nekünk van szükségünk a növényekre, és nem a növényeknek az emberekre. Köztudott, hogy ha a növények nem termelnének oxigént, akkor mi, emberek nem léteznénk.
Ha az összes növény eltűnne a Földről, 3-5 hónap múlva kipusztulna az emberiség és az állatvilág. Ha mi, emberek tűnnénk el, a növények még jól is járnának, néhány év alatt mindent beborítana a zöld, és a civilizációnk nyomai lassan eltűnnének.

Nem alacsonyabb rendű attól, hogy annak látszik

Valamiért az terjedt el a köztudatban, hogy a növények alacsonyabb rendűek a többi élőlényhez viszonyítva. E vélekedés oka valószínűleg az, hogy a növények helyhez kötöttek, nem tudnak arrébb menni, emiatt is teljesen más testfelépítésűek, nem igazán tudjuk őket felruházni emberi tulajdonságokkal, szemben az állatokkal. Pedig némelyik növény rovarokat „eszik”, sőt egyes kancsóka fajok akár gyíkokat, egereket is megfognak és megemésztenek. Akkor most melyik az alacsonyabb és melyik a magasabb rendű? E rovarevő növények ott élnek, ahol a talaj nitrogén tartalma alacsony, nitrogénre pedig szükség van a fehérjék szintéziséhez, így ezt állatok megemésztésével oldják meg..

Mi menekülünk, a növények regenerálódnak

Nekünk, embereknek némelyik szervünkből, testrészünkből a „biztonság kedvéért” kettő is van (fül, vese, szem, tüdő, kezek, lábak), és azzal, hogy el tudunk menekülni, ha baj van, viszonylag jól tudjuk védeni is őket. Sajnos azonban egy bizonyos ponton túl nem regenerálódnak, ha például elveszítjük a látásunkat, akkor az úgy marad, ha elveszítjük egy karunkat, nem nő helyette másik, ha pedig a fejünket éri baleset, abba bele is halhatunk. A növények szervei nem ennyire központosultak, aminek oka, hogy nem tudnak elmenekülni.
Ha egy állat elkezdi enni a növényt, és annak a létfontosságú szervei központosultak lennének, akkor belehalna egy ilyen támadásba. Ehelyett a növények nagyon jól tudnak regenerálódni, egyes fajok akár annyira, hogy ha testük 95 százaléka megsemmisül, a maradék 5 százalék elég arra, hogy újra kifejlesszék a károsult részeiket.

Érzékszervek nélkül érzékelnek

A napraforgó forgatja a virágait, és számos virág nappal nyílik ki és este csukódik be, ez tehát a növényi fényérzékelés, látás bizonyítéka. A fák leveleiket folyamatosan olyan állásba fordítják, hogy mindig a lehető legtöbb fény érje őket.
A tapintásra jó példát szolgáltatnak a futónövények, melyek kapaszkodó kacsokat növesztenek, ezekkel képesek érzékelni a stabil támasztéknak alkalmas tárgyakat. Ha nem érzékelnék tapintással ezeket, rájuk sem tudnának tekeredni, nem lennének képesek beléjük kapaszkodni.
A növények hallása rezgéseken alapul, hasonlóan mint amikor hangosan hallgatunk zenét, és a dobütéseket nem csak a fülünkkel halljuk, hanem egész testünkön érzékeljük annak rezgéseit. Erre képesek a növények is. Például, ha egy mimóza mellett elkezdjük csapkodni a talajt, annak a rezgésére is összecsukja a leveleit. Úgy érzékeli, hogy patadobogás van körülötte, és mivel nem szeretné, hogy lelegeljék, levelei összecsukódnak, és kis ágtövisei válnak láthatóvá, kevéssé ízletes képet mutatva a támadóknak.

És valahogy gondolkodnak is

A 17. században végeztek egy kísérletet a következő módon: cserepes mimóza növényeket lovas kocsira helyeztek, és elkezdtek velük haladni, majd órákon át mentek. A szekér rázkódása miatt először összecsukódtak a levelek, ám egy idő után „rájöttek” a növények, hogy nincs veszély és a rázkódás ellenére a levelek újra kinyíltak, hiszen csak úgy tudnak fotoszintetizálni. Mi ez, ha nem tudatosság?
De az is a hosszú idő alatt létrejött „tudatosságot” jelzi, hogy a rovarporozta növények színes virágokat bontanak, amik felkeltik a rovarok érdeklődését. Nektárt termelnek, amihez csak úgy jut hozzá a rovar, ha közben a hátára ragad a virágpor.
Ezt átviszi másik virágra, így ott a termőre átkerül a virágpor, és a növénynek lesz magja, utóda. De itt vannak a szélporozta fajok is. E növények is „tudják” valahonnan, hogy nincs szükségük szép színes virágokra, mert a szelet nem kell odacsalogatni, mint a rovarokat. De azt is „tudják”, hogy a szél sokfelé sodorhatja a virágport, így nagy a veszteség. Tehát ők egyszerű, nem színes virágokat bontanak, de a pollentermelésük sokszorosa a rovarporozta fajokéhoz képest, „belekalkulálva” az elsodródás miatti veszteséget.

Vissza